HTML

Béláim, gondolkodjunk!

Magyarország meseország.

Friss topikok

  • Morrózió: Jellemző, hogy csak most találok ide. Köszönöm a cikket, rég röhögtem ennyit. (2013.06.28. 23:56) a nemzeti romantika romjain

Archívum

2012.01.26. 21:32 outisz

a nemzeti romantika romjain

Címkék: politika fidesz viktor forint chuck norris hofi euro bajnai vitéz lászló honfoglalás

Mi magyarok valamiért mindig hajlottunk a nemzeti romantikára. Nekünk igenis kell a nagyzenekari tus, mikor mutatják a főhős arcát közelről, nekünk csak akkor zászló a zászló, ha kicsit véres és meg van pörkölődve a széle, és itt most nem egy elfuserált disznótorra utalok. Bár néha kezdem magam úgy érezni, mintha azon lennék, azzal a halvány ám annál zavaróbb érzéssel, hogy nem tudom pontosan, ki a disznó, és ki a félrészeg rokon. Márpedig az igazi, szélesvásznú romantikában pontosan le vannak osztva a szerepek. Dobó Katáról se hitte senki, hogy szovjet kém, csak mert vörös a haja, a vizilabdás haverja meg imperialista békaember, nem? Vagy mást ne mondjak, A magyarok bejövetelén oda van írva akár kis betűvel is Taksony feje felé, hogy teszem azt ellenezte a dolgot? Vagy a sámánhoz, hogy elverte Sting gázsijára félretett pénzt, és az elmaradt koncert helyett csak egy szürke szamarat tudott feláldozni, amit aznap festett be fehérre? Nincs odaírva. Egy hős az mindig hős, lobog a kezében a zászló, még akkor is ha szélcsend van. A mi mostani hőseink (értsd ezalatt, aki benne van a tv-be) még ennél is romantikusabbak, pont ezért nem tudunk mit kezdeni akkor, mikor pofára esnek. Márpedig mostanában olyan biztos a pofára esés, mint az áremelés. Én azért sajnálom Orbánt, de ez most komoly. Mindenki csak bántja és bántja, pedig a baj nem vele van. Ő csak azt mondta, merni kell nagyot álmodni. Hát ő mert. Azt ugyan nem kalkulálta bele, hogy ha lefekvés előtt még bevág valaki két adag csülkös toroskáposztát, meg fél liter langyos tejet, akkor elég vadakat fog álmodni. Aki ennél is vadabbakat akar, annak már komoly tudatmódosító szereket kell szednie, és a technokol rapid már labdába sem rúghat ezen a szinten.


Merthogy elérkeztünk a komoly dolgok szintjére, ahol már nehéz romantikázni. Nyáron még jó volt, vagy legalábbis magyarosan jó (azaz dögöljön meg a szomszéd tehene, ha már a szomszéd nem akar) volt cümmögni a görögökön. Hogy milyen lusták. hogy milyen hülye a kormányuk. Hogy a miniszterelnökük iszik, vagy szív, de biztos nincs magánál. Nos, Orbán azóta visszaszerezte a Böszmeségi Vándorserleget. Csak nem mondja. De mi tudjuk. Mindenki tudja. Már kint is tudják, de erről sem Viktor tehet, hanem a Kárpátok bércei. Ahhoz ugyanis elég magasak, hogy eltakarják a kinti jó példát - azt a kicsit -, de ahhoz meg túl alacsonyak, hogy el tudnánk mögé rejteni a saját hülyeségünket. Megtréfált már minket párszor a geopolitika, ne most kezdjünk el sírni ezen.


Sírjunk inkább azon, hogyan küszködi vissza magát miniszterelnökünk a nemzeti romantika nyergébe. (És ha képzavar, akkor mi van? Én legalább két ellel írom hogy államfő, és nem másolom a blogot.) A legnagyobb baj az, hogy már nem tudom eldönteni, hol végződik a hazudozás, és hol kezdődik az ébrenálmodás, vagy nevezzük profánul elmebajnak. Már azt is képes vagyok elhinni, hogy Viktor komolyan hisz abban, hogy majd bekopog egy öregedő cipész és előránt a zsebéből egy szikszalaggal megkötözött, vérző orrú kis koboldot. - Na Pumukli, meséld csak el a bácsinak, hogyan spekuláltál a forinttal, meg a magyarokkal, te komisz! - Még a mesében sem... Ennél még az is hihetőbb, hogy pont Orbán az aki rájátszik a forint esésére. Miért ne? bevásárol egy kis eurót, aztán kilép a nyílvánosság elé, és közli, hogy a külföldi bankok négy sarkát kormányrendelet alapján be kéne kenni zsírral, hogy elvigyék a kutyák. (Nem mellesleg, az akcióban részt vevő kutyák gazdái mentesülnének az ebadó befizetése alól.) Naná hogy ugrana az euro - megint - vagy 20 forintot. Vagy teszem azt Matolcsy összehívja az újságírókat, és határozottan közölné: van egy remek ötletem. A külföldi hitelminősítők úgy ugrálnának ki az ablakon, mint a lemmingek. De nem is ez a baj, inkább a jövőnk aggaszt, és már megint a múltunk jut eszembe. Hofi klasszikusát kell idéznem:

két ember az utcán:

- Nem ismersz meg?

- Nem.

- Ne mond már, hát együtt lőttük a pártházat!

- Mikor? Melyiket?

- … Hát mikor melyiket!


Emberek, lassan kifogyunk a lőhető pártházakból, márpedig a nemzeti romantikának valahol pukkannia kell, mert olyan. Hogy a Viktor elkúrta, nem vitás. Hogy lassan már együtt tüntet a volt rendőr, meg a huligán, akik 2006-ban még egymás szemét szurkálták igen lelkesen, az is biztos. De hogy hepiend lesz a vége, na az nem biztos. Merthogy a nemzeti romantikának hősök kellenek, máskülönben nem megy. Tudjátok, mint a töri könyvben a francia forradalomnál: a szabadság - aki mellesleg egy félpucér nő - vezeti a népet.


Nem félek, barikádok itt is lesznek, de ki fog odaugrani félpucéran? Gyurcsány? Bajnai? Valami MSZP-s? Netalán valakit kisorsolnak az LMP-ből? Az a baj, hogy ha ezek közül bármelyik odaugrik, hatan ugranak ki mögüle. Mert mi ilyenek vagyunk. A franciáknak szerencséjük volt a félpucér nővel. Azután itt is menne mindenki. (Az más, hogy a franciák is csak akkor vették észre, hogy a nő nem is nő, mikor az megfordult - Moszkvánál, addig mentek utána, hátha főzni is tud.) Mellesleg azon se lepődnék meg, ha kellő időben a kiugró fideszesek egymást lökdösnék le a barikádok éléről. Az se lenne egy szép látvány, Matolcsi vörös, pardon piros, esetleg halványpiros szegfűvel a szájában, vagy Kósa: “Te is fiam Brutus” - mondaná Orbán. “Bluetooth? Mi van?” - értetlenkedne Kósa, és akkor már felülteljesítene.


Legrosszabb esetben a nemzeti romantika találkozik a sarkon régi barátjával, a végső kétségbeeséssel, és adhoc románcukból új hős születik: Vitéz László bakancsban, zubbonyban. Az ultimate problémamegoldó, az egyszerű megoldások embere. Egy darab palacsintasütő, és puff a válságnak. Paff a hazaárulóknak. Puff a spekulánsoknak. Paff a szociknak, puff a fideszeseknek, paff a barnaszeműeknek, barna bőrűeknek, törököknek, tatároknak, EU-nak, mindenkinek. Ilyen egyszerű. Lássuk be, a nemzeti romantika csúnya viccet csinál belőlünk. Amióta letelepedtünk a Kárpát-medencében, ezt csináljuk. Keressük a hősöket, aztán meg keressük a kiutat. Nem Gyurcsány volt az első, aki elkúrta, és nem is Orbán lesz az utolsó, csak mi hisszük mindig azt, hogy a másik kúrta el, de ez benne van a magyarság tudatalattijába. Nehogy azt higgyétek, hogy a magyarok bejövetele azért körkép, mert Feszty nem tudta eldönteni, hogy honnan kezdődjön, vagy kisebb lett a kiállítóterem, és körbe kellett rakni a képet, hogy elférjen. Nem, Feszty belekódolta az örökérvényű igazságot: amióta itt vagyunk, futkosunk körbe-körbe, hol futunk egymás után, hol futunk egymás elől, Árpád meg csak áll és vakarja a fejét: emberek, most akkor jövünk, vagy megyünk?

1 komment

2012.01.26. 20:40 outisz

Ide nekünk Göröghont!

Nem jó mostanság görögnek lenni. Kivéve ha az ember adrenalin-függő baloldali tüntető, vagy teszem azt olyasvalaki, aki fénnyel táplálkozik, mert a mosolygós görög napsütés ezután is olcsó marad. A többiek, nos hát a többiek szívni fognak. Szívni sem sokat, az is drágább lesz. Ha lesz egyáltalán még mit szívni jövő ilyenkor.
Az egész népszavazásos kis performanszról meg legyen elég annyi, hogy ekkora böszmeséget tényleg nem látott még Európa, és ezzel Gyurcsány lecsúszott a böszmeség galaktikus toplistáján a második helyre. Megtört hát az átok, még nálunk is van hülyébb. Ez mondjuk igen felemelő érzés, ennek örömére akár a Himnusz szövegét is módosíthatnánk valahogy így: ...megbünhődte már e nép a múltat s jövendőt, a görögök meg hülyébbek mint mi! Szótagszámra persze nem jön ki, hadarni kell egy kicsit. 
De ezzel még nem oldottuk meg a görögök minden problémáját, ahogy a mentőcsomagoknak se látni a végét. A következő lépés pedig az lesz, hogy az EU bekeményít, és osztogatás helyett átmegyünk fosztogatásba. Vegyük meg kilóra Görögországot, ha annyira kell nekik a pénz. A németek nyílván megkapják Krétát, de kis szerencsével mi is leakaszthatunk valamit a közös szögről, (és most az egyszer az sem baj, ha közben meglátnak minket). Trianonra hivatkozva kisírhatnánk egy jutányos árat valamelyik kisebb szigetre, jó ha van egy kis háztáji, nem kellene fóliában nevelgetni a TV paprikát. Ha kell, még a honfoglalást is átdolgoznánk kicsit, hogy hitelesebbnek tűnjön a dolog. Teszem azt Árpád lova valahol Moldávia körül felkapja a fejét, és felnyerít: Újratervezés! A vágta dél felé, és a többi már történelem, vagyis csak lesz. Épp csak a Honfoglalás c. filmet kellene még kicsit megvágni. Kimaradna az a rész, mikor a csontszáraz pusztán küszködik, kvázi honfoglal mind a tíz magyar, nyakig a keskeny sárcsíkba, helyére bevágnánk, hogy pörög a vizibicikli kereke az Égei tengeren, a hét vezér meg ül a banánon. A messzeségbe bámuló Franco Nero maradhat, legfeljebb Zorba visszakacsint. Kényesebb gyomrúaknak muszáj lesz kijavítani a Feszti körképet is, Épp csak a lóháton nyargalókat kellene görögből hazaérkező turistabuszokra cserélni, a hátsó ablakban vámmentes ouzo, mindenki zsebében 2-2 leanderszár, hátha kigyökerezik a kutyaól mellett. Árpád meg áll a magaslaton, épp mutatja vezéreinek: Ott, az már a szegedi Tesco parkoló, ott megállunk pisilni, fél óra. 
Cserébe azért vihetnénk is valamit, nehogy már a magyaroktól ne lehessen tanulni. ez itt amúgyis az én jobban tudom országa. Már azt is furcsálom néha, hogy a magyar zászlón hogy nincs rajta az összes magyar ember arca. Szépen hímezve az összes, aláírva nagybetűvel: azt nem úgy kell! Kezdhetnénk mindjárt a spórolással. MO-on már minden kolis tudja az alapreceptet, amit még a csajok is szívesebben megisznak (és ez ugye tényező): vodka + negró. Ouzó betyárosan, a hülye görögök meg kínlódnak itt alapanyagokkal, nevetségesek. Nyílván a gyros is sokkal finomabb lenne hús, meg egyéb baromságok nélkül, kis hagyma, paprika paradicsom, tojást ráütni, ennyi. Hogy lecsó? Ja kérem, hát melyik euron van rajta a gyros alapreceptje? Pedig jobban jártak volna ha azt nyomják rá, legalább lenne valami értéke az eurónak. 
Így karácsony előtt biztosan mások is bevásárolnának görögből. A németek tuti megvennék Krétát, épp elég lenne összekaparni a német költségvetés plusz milliárdjait, nem nagy dolog. Ám ha Merkelék igazán parasztok akarnak lenni - azontúl hogy Krétára ejtőernyős turistacsoportokat szerveznének - jó pénzért megvennék a görög nemzeti tantervet, és az első osztályos olvasókönyv elejére beraknák a LaFontaine klasszikusát: Helmut a hangya, és Zorba a tücsök. Magyaráznom kellene? Nem hiszem.

Szólj hozzá!

2012.01.26. 20:37 outisz

A szocialista bicikli-típus

A szocializmusnak vannak kis bűnei, és nagy bűnei. Vannak a véres rémtettek, és vannak azok az apró, alig felismerhető mozzanatok, amelyekben az egész szocializmus ott szorong, épp csak szaga nincs. Ezekből Japánban akár egy-egy remekbe szabott haiku is készülhetne, már ha lenne ún. szocialista-realista haiku. De nincs, mert a jóisten ugyan szeret packázni az emberekkel (lásd, az a sok élveszületett politikus), de azért tudja hol a határ. Van azonban kemping bicikli, amiről nem is gondolná az ember, hogy milyen sötét erők bújnak meg az ülés alá lazán odabigyesztett kis szerszámos táskában. Egy biztos, mikor Dante leszállt a pokolba, Vergilius egy kempingen jött elé, és bár farolni nem farolt, Dante a csomagtartón állva sepert végig a pokol bugyrain.

Hogy mi bajom van nekem a kempinggel? Messzebbről kezdem. Gyerekfejjel sokat agyaltam rajta, hogy mi a francnak lehet a vázon félbehajtani egy biciklit. Csak arra tudtam gondolni, hogy a derékszögű sarkokon behozhatatlan előnyt jelent egy anyuka számára a kanyarban megbicsakló bicikli, hisz mennyivel gyorsabban lehet kanyarodni akkor, ha a bicaj is kanyarodik. Mindenki együtt!  Márpedig a kenyérgyári boltig kemény verseny folyt, hisz sok volt a szomszéd, és kevés a fóka alakú cipó. Ez volt hát számomra a szocialista embertípus szocialista bicikli típusa. Anyámnak pedig volt kempingje, nekem volt reggelim, a bicikli piros volt, éreztem, biztonságban vagyok, a világ mégiscsak a jó irányba forog.

Jó pár év eltelt, mire rádöbbentem az igazságra. Valami svájci lakókocsi kanyarodott elém - biztos valami extrémre vágytak -, mikor megláttam a félbehajtott kempinget felaggatva a lakórész hátuljára.

A helyére.

Ez hát a szocialista bicikli típus, a pocsolyák küllős vidrája, a magyar mini morris... egy amolyan pót bicikli, amivel az ember legurul a genfi tó partjára. Na nem parizert venni, meg a postára, meg bevakolni az istállót, hátul a diszperzites vödör... Nem. Legurulni szépen a tó partjáig, az amúgy iszonyatosan távoli, legalább 100 méterre lévő kempingtől, hogy ott aztán konstatáljuk, mindjárt ebéd idő, és már csak azt kell megtudni, sütnek-e valahol halat.  

Akkor döbbentem rá, hogy mi a vasfüggöny biztonságosabb oldalán voltaképp folyamatosan kempingeztünk. Azaz bennünket folyamatosan kempingeztettek. Persze mindent megtettek, és megtettünk mi magunk is, hogy elhiggyük, mi itt, kérem szépen, komolyan élünk. Ahogy a nagyok odaát, pontosan ugyanúgy. Sőt, még annál is. Közben meg egy hatalmas kemping volt az egész ország, ahol a legkomolyabb program a délutáni lengőtekézés volt. Maradt hát a felhőtlen kempingezés, bele a végtelenbe, aztán a falnál visszafordulni, de szerencsére a kemping kis körön megfordul, és ha az sem elég, gerincnél félbehajtva, hogy még a saját seggünket is ki tudjuk nyalni.

Rá kellett tehát jönnöm, hogy a kemping tényleg a szocialista bicikli tipus, csak máshogy. Mert mindenki lopta. Egymástól. Anyámét is ellopták. Azt mondta erre a rendőr, lopjunk egy másikat. Itt azonban - lábgombához hasonlóan - megjelent a szakadatlan társadalmi fejlődés. Lopni ugyanis senki sem lopott magának két kempinget, csak egyet, és ez az igazi szocializmus. Hagyjunk meg valamit a másiknak is, mert ha tied újra ellopják, legyen kitől megint lopni. Amúgyis, magunk között marad, épp csak más anyuka ül rajta, de a kenyér a hálós szatyorban ugyanaz. Kis bűn ez egy embernek, de nagy bűne ez a szocializmusnak.

Szólj hozzá!

2012.01.26. 20:36 outisz

Az unortodoxia diszkrét bája

A jelenet a következő: Orbán Viktor szál ki a zuhany alól, törölközőért nyúl a reggeli napsütésben és odaszól: Pamela, de kurva nagy hülyeséget álmodtam! Értitek, ugye? Mert most ez jönne, ha lenne rá mód. Nincs kétségem afelől, hogy Orbán már megkezdte a tárgyalásokat Stephen Hawkingsszal, hogyan lehetne visszafordítani az időt, vagy legalább úgy meggörbíteni a teret, hogy a béka segge magasabbra kerüljön. Mert akkor már nekünk is jobb lenne. Addig viszont marad a Dallas-elmélet, miszerint ha nagyon hirtelen mondunk mást, és nagyon hirtelen senki nem beszél róla, akkor minden oké. Mégiscsak Magyarország az univerzum közepe, az meg hogy körülöttünk merre forog a világ, nézőpont kérdése. Pedig a Magyar Unortodox Gazdaságpolitika, és álmodói megérnének még egy misét, és most tényleg nem halotti misére gondoltam. Arra majd gondolnak mások.

Beszéljünk inkább egy kicsit arról a magyar virtusról, amit oly előszeretettel lebegtetünk, mikor más ötletünk már nincs. A magyar virtus unortodox, mindig is az volt. Kirohanunk a törökre, paprikát teszünk a kolbászba, kürtökkel verjük fejbe a németrómai császárokat, hadat üzenünk a SZÚnak, az usának, a bankoknak, a magánpénztáraknak ésatöbbi ésatöbbi. Aztán meg leülünk, és várjuk a dícséretet, mint aki jól végezte dolgát. Más választása Orbán Viktornak sem lesz, aki szerintem már úgy megbánta, hogy Matolcsynak nem a bélyeggyűjtő és lepkevadász minisztériumot adta, mint még eddig semmit. (Megjegyzem, abban az esetben államosították volna a bélyegnyalást, és bevezették volna a lepkefing adót) Innen viszont már nincs visszaút, nincs Dallasos újratervezés, meg kell győzni az IMF delegációt, hogy a magyar út igenis vezet valahová. Unortodoxiába, ahol már vár minket Szűz Mária, karján pedig ott ül a rendszerváltás óta eltékozolt Magyarország. Addig azonban hosszú még az út. Első körben elő kell keríteni az egyetlen igaz magyar akcióhőst, Kántort. Ő fog ott állni magyar államtitkárnak öltözve az ajtóban, és ahogy elhalad mellette az IMF delegáció csak ki kell szagolnia, melyik dolgozik a nemzetközi spekulánsoknak. Azt a Dunába dobjuk, kimászik, nem baj, Kántor megharapja, majd fogat mos, mert ilyenbe még harapni sem kellemes. A többi már gyerekjáték, ki kell terjeszteni az unortodoxiát egész Európára, nem megállni félúton. Paprikát minden kolbászba! Hadik Andrásnak sikerült megsarcolni Berlint, hát nekünk miért ne sikerülne? Elmondom miért nem: mert ő értett a dolgához. Ahogy Hadik tud sarcolni, Kántor tud nyomozni, Matolcsy úgy nem tud gazdaságpolitikát csinálni. Ennyi. Pedig más esélyünk nagyon nekünk sincs, lóra kellene pattanni, és bepötyögni a GPS-be: Berlin. (egy ló vajon működne mint antenna? - válasz: ha magyar, igen.) Ott aztán lecserélnénk a brandenburgi kaput normális székelykapura, de meg se állnánk Brüsszelig. A bakterral fölpofoztok minden alávaló IMF meg EU okostojást, az ország vászontarisznyájára meg lakatot tétetnék. Aztán megsarkantyúznánk a lovat, és már át is ugratnánk az Óperenciás tengeren. Ott egyetlen mozdulattal ledöfnénk az óriások királyát, Iluskának meg a kezébe adnánk az égig érő paszulyt, hadd másszon fel Unortodoxiáig, vigyen egy kis kóstolót - jó paprikásat - Szűz Máriának meg a karján ülő kisdednek, az eltékozolt országnak.

Még a mesében sem.

Szólj hozzá!

2012.01.26. 20:34 outisz

Jézuska, és egyéb aktualitások a fa alatt

Címkék: fidesz karácsony viktor jézuska villanyrezsó

Na mit hozzon a Jézuska? Hatalmas kérdés, bár legszívesebben rávágnám: hát mit hozna, örökéletet és megváltást az emberiség bűnei alól. Tudtommal Jézus megmaradt kereszténynek, úgyhogy nem valószínű, hogy az egyik este arra ébrednénk, hogy Jézus meg pár krishnás arc ül a karácsonyfa alatt és a Maha Mantrát éneklik boldogan - a feltámasztott ponty meg a fazék oldalán verné a ritmust. Mert akkor biztos lehetne kérni mást is, valami egzotikusat, mondjuk azt, hogy a következő életünkben olyan helyre szülessünk, ahol még nem járt fideszes politikus. De most komolyan, szerintetek anno Jézus nem vágta volna szájon Júdást, és pattant volna fel a szamarára (nem Lada Samara, mert van ahol már a csoda sem segítene), ha előre tudja, mi lesz a karácsonyból? Ne moralizáljunk, Jézuskát megvette kilóra a modern piacgazdaság, és decemberben nekünk dolgozik, ez van, mi meg kérhetünk bármit. Mondjuk egy okostelefont, és már lájkolhatjuk is a szentpeterahaverom.com oldalt, fél lábbal máris a menyországban vagyunk. A másik lábunkkal meg állunk továbbra is a szarba, és próbálunk talpon maradni. Hogy mit kérjünk a Jézuskától? Úristen, ezt a félreértést, hát mit adjunk annak a szerencsétlennek! Hál’ istennek Európa egyik legstabilabb gazdasága áll mögöttünk. Kérjetek, és Viktor majd ad. A pofánknak. Szerintem már most be vannak tárazva a gumilövedékek, mindjárt nyakunkon a március 15, de ne szaladjunk ennyire előre. Ráérünk majd akkor, mikor kergetnek! De hát miért kergetnének, ugyanmár! A könnygázgránátot már messziről is ki lehet lőni. Szerintem a nagy fegyvergyárak a jövő öszi könnygázvetőt azzal a szlogennel fogják reklámozni, hogy képes átlőni a Dunán, úgyis mi vesszük meg. Várjunk csak, lehet hogy gázálarcot kellene kérni a Jézuskától? Az jó a könnygáz ellen is, és akkor is, ha borul a bili, és elönt minket a szarkazmus. Isten lássa lelkem, szerintem Lázárnak volt igaza, mikor azt mondta, az IMF küldöttség azért rohant el, mert Brüsszelben várják a Jézuskát. Ők már tudtak valamit, szerintem Jézus be se meri tenni a lábát az országba, nehogy belevegyék a jövőévi költségvetésbe, hisz rajtunk már csak a csoda segíthet. Akkor már inkább a vízenjárás, az kicsivel egyszerűbb. Amúgy ne is kérjünk a Jézuskától semmit, esetleg egy villanyrezsót - Orbán Viktor úgyis ráteszi a kezét.

Szólj hozzá!